2009-ben az ilyen-olyan egyéb teendők miatt már nem tudtam az edzésekre koncentrálni, motivációt sem találtam - új irányokat kellett keresnem. Nyár végén megpályáztam és október elsejével megkaptam a Szekszárd Városi Sport- és Szabadidőközpont igazgatói kinevezését. A sportolói teljesítményt szerettem volna átültetni az intézmény működtetésére is, ugyanakkor ismét szembesültem a sportolóként megtapasztaltakkal: a pénzhiány mellett a szakmai igénytelenség és az önös érdekek miatt süllyedt a jelenlegi szintre a sport megítélése a magyar társadalom értékrendjében. Gyökeres szemléletváltásra van szükség, amihez elsőként az egyes teljesítményeket kell helyiértékük szerint kezelni...

A másfél hónapos pihenő után az edzések is kezdenek hiányozni. Idő és motiváció hiányában pályaversenyekre már nem fogok készülni. Tavasszal viszont lefutom a maratont. Ez érdekes lehet, mert eddig félmaratonon is csak párszor indultam. Már csak az a kérdés, milyen elvárást támasztok magammal szemben...

A tavalyi év jól sikerült versenysenyein felbuzdulva, a Sportélmény Alapítvány égisze alatt idén is megszervezzük a Baron von Twickel mezeifutó versenysorozatot.
A négy versenyből álló sorozatnak 24-én, szombaton, a Szekszárd melletti Sötétvölgyben volt a második fordulója. A korosztályos futamok mellett végre a felnőttek mezőnyében is sokan rajthoz álltunk. Tóth Laci vezetésével eljöttek a Pécsi Futó Klub versenyzői, képviseltette magát a frissen megalakult Szekszárd Kadarka Futó Egyesület és felkészülés jelleggel a régió triatlonistái is elindultak. Én külön attrakcióval szolgáltam a verseny végére: Tóth Lacival a célegyenes előtti utolsó kanyarban együtt fordultunk, amikor egy kőre léptem, kifordult a bokám és egy tripla axellel elvágódtam. A bokám estére persze megdagadt, a futást pár napig kihagyom.

A sorozat következő futama november 6-án, Dombóváron lesz. Addigra, remélem, rendbe jön a lábam is.

Pénteken a 29 éves korában, tavaly elhunyt egykori futótársam, Kis Roland emlékére rendezett kiskunhalasi utcai versenyen indultam. A 7 km-es útvonal a tavalyihoz képest teljesen megváltozott, nagyrészt földúton vezetett. Az így inkább mezeinek nevezhető versenyt nyertem a pár év kihagyás után maratonra készülve visszatérő Berkovics Imre előtt, de ahogyan tavaly, idén sem az eredmény volt a fontos. Jó volt látni, hogy ismét eljöttek Roli volt csapattársai és halasi barátai. Verseny után a Kis család invitálására, jó hangulatú vacsorával és beszélgetéssel zárult a nap.

A helyezéseket illetően nem voltak vérmes reményeim. Tisztában voltam azzal, hogy felkészültségem és formám az előző évekhez képest egyaránt gyenge, hiszen idén kevés energiát és időt fordítottam az edzésekre és a pihenése. Bő egy hónappal ezelőtt határoztam el, hogy indulok a bajnokságon, csak 5000 méteren, végül azonban a verseny előtt két nappal mégis az 1500-5000 dupla mellett döntöttem.

A szombati 1500 métertől egy kicsit jobban tartottam, mert nem futottam gyors résztávokat és szöges sem volt a lábamon április óta. Ennek megfelelően „tompának” éreztem magam és el is rontottam a helyezkedést. Különösebb erőfeszítés nélkül lettem negyedik, bár ebben a versenyszituációban illett volna dobogóra állnom.

Az edzések alapján 14:30 körüli időre vártam magam 5000-en vasárnap este. A nagy meleg azonban megtette hatását: az iram lassú volt, sokan ki is álltak. Engem mégsem a meleg zavart igazán, hanem a cipő. Abban bíztam, szögesben könnyebb lesz a futás, de nagyon zavart és húzta az Achilleszem. Féltávtól már csak kóvályogtam. Harmadik helyen jöttem be és örülök, hogy egyáltalán végigfutottam a távot.

Eddigi eredményeim fényében egy ilyen versenyre már nehéz motiválódni – most sem sikerült. Versenyzés nélkül viszont edzeni sem érdemes - lehet, hogy ez volt az utolsó versenyem, át kell gondolni a folytatást és a célokat...

Nehéz szó nélkül hagyni az OB enyhén szólva is gyenge színvonalát. Riasztó a távfutó számokban látott érdektelenség és a junior szintű eredmények. Egyetlen kivétel a 800m, ahol jó futás volt és komoly idő kellett a dobogóhoz. 1500 méteren mindössze 12 (tizenkettő) futó állt rajthoz! Az okok összetettek, de valahogy meg kellene állítani a hanyatlást. Első és egyszerűen kivitelezhető lépés lehetne, hogy a versenyeket a délutáni hőség helyett az esti órákban, elviselhetőbb körülmények között rendeznék...

Az elmúlt időszakban csak egyetlen versenyen, a június 13-i Budapest Bajnokságon futottam, de nem fejeztem be az 1500 métert, így az Európa Kupán (jún. 20-21.) való indulást sem vállaltam. Egyéb feladataim miatt nem volt elég időm és energiám az edzésekre koncentrálni, eközben viszont a magyar középtávfutásban rég látott, remek eredmények születtek (pl. Kazi Tamás 1:45,5-ös 800 métere).
Bő egy hónap múlva lesz az országos bajnokság, azon indulok - a következő hetekben zavartalan felkészülésre lesz szükség, hogy legyen értelme. Addig érdemi versenyt már nem tervezek.

Mandulagyulladás miatt ki kellett hagynom a 10 000 méteres OB-t. A verseny előtti napokban már éreztem, hogy valami nincs rendben (rossz közérzet, láz, stb.). A betegség miatt kénytelen voltam egy teljes hetet kihagyni. Az antibiotikum mindig visszavet, ennek ellenére hétvégén, az első edzéseken, frissnek éreztem a lábaimat. Remélem, most már semmi sem jön közbe és néhány hét felkészülés után utcai versenyekkel "formába tudom hozni magam".

A május mozgalmas hétvégével kezdődött. Május 2-án, szombaton rendeztük Szekszárdon a III. Domaine Gróf Zichy Futóversenyt, ami sok feladattal és munkával járt. A résztvevők visszajelzései alapján összességében sikeresnek mondható a rendezvény, ennek ellenére sokat kell még fejlődnünk ahhoz, hogy a szekszárdi verseny országosan és később nemzetközileg is elismert legyen. A versenyről eredmények és fényképek a Sportélmény Alapítvány, illetve a HUNRUN.COM oldalakon találhatók.

Vasárnap, május 3-án egy 5,4km-es utcai futáson indultam Verőcén (Horvátország). Az előző napi munka és talpon lét után a bemelegítéskor egyáltalán nem éreztem frissnek magam. A verseny azért nem ment rosszul, néhány komolyabb iramváltás elég volt ahhoz, hogy csak hárman kezdjük az utolsó, ötödik kört. A végső hajrára már nem sok erőm maradt és Mirko Petrovic (egy 13:45-ös ötezres szerb futó) mögött másodikként értem célba. Mindent egybevéve, nem vagyok elégedetlen, jó edzés volt.

Ma egy 12 km-es utcai versenyen indultam Budapesten (24. T-Home Vivicittá Városvédő Futás). Edzésnek szántam, óvatosan kezdve, mert egyrészt a mezei OB óta nem versenyeztem, másrészt sok volt a munka is az elmúlt hetekben. Szép, de kissé szeles időben egyenletes tempófutás lett a vége (37:29), ami egy harmadik helyre volt elég, Erkolo Ashenafi és Ott Balázs mögött. Lehetett volna valamivel jobb is, de a foghíjas mezőny nagyon szétszakadozott, sokat kellett egyedül futnom. A május 9-ei, Tiszaújvárosban rendezendő 10000 méteres OB-ra készülök, addig talán belefér még egy utcai verseny.

Március 30-án ünnepelte 80. születésnapját Rózsavölgyi (Reidl) István, a magyar középtávfutás élő legendája.
Pályafutásának csúcsa az 1960-as római olimpia volt, ahol 1500 méteren 3. helyen végzett. Az 1950-es években egyéniben és váltóban (Iharossal, Táborival, Mikessel, illetve Garayval kiegészülve) hét világcsúcsot és nyolc Európa-csúcsot futott, amelyek közül az 1000 méter (2:19,0) és az 1500 méter (3:40,6) világrekordjait annak idején Tatán állította fel.

A tatai születésnapi köszöntő egyben pályaavató is volt, hiszen az Olimpiai Edzőtábor pályája ezen túl Rózsavölgyi István nevét viseli.

A pályaavató verseny 1500m-es futamával, amelyben a jelenlegi magyar élversenyzőkkel együtt természetesen én is rajthoz álltam, vidám hangulatú verseny keretében köszöntöttük az ünnepeltet.

Isten éltesse Pista bácsit!

Szombaton, március 21-én, 3. lettem a Csákváron rendezett 101. Mezeifutó Országos Bajnokság 6km-es távján (ez ún. kismezei, emellett a férfiaknál 12km-es távon is rendeznek versenyt, az ún. nagymezeit). Annak ellenére jól éreztem magam a versenyen, hogy nem az én stílusom a mezei terep, és az eredménnyel sem vagyok elégedetlen, hiszen formám alapján nagyjából erre számíthattunk. Az, hogy tájfutók is voltak a legjobbak között – akik pályaversenyeken nem tartoznak a szűk élmezőnybe – mutatja, milyen különleges műfaj a mezei futás.

Az Esterházy-kastély parkjában kijelölt pálya és a versenyszervezés egyaránt kiváló volt. Sajnálom, hogy a korábbi években, amikor sokkal jobb formában álltam rajthoz a mezeiken, közel sem ilyen pályákon rendezték a bajnokságot...

A hétvégén rendezett fedettpályás bajnokságon szombaton 1500 méteren harmadik, másnap 3000 méteren negyedik lettem.

Az első napon közepes iramban kezdtünk, a táv első felében a 6-7. helyen futottam. Ötszázzal a vége előtt Szemeti Peti megindult és csak Bene Barna ment vele. Nekem hátulról nem volt esélyem felérni, ezért már csak a 3. helyért futhattam. Csengetésnél meglepően könnyen el tudtam lépni a többiek mellett és a végén már kiengedve lettem harmadik.

A vasárnapi 3000 méter sokkal küzdelmesebb volt. Bene Barnának és Minczér Albinak a fedett EB részvételért 8 perc körüli időt kellett futnia, amihez segítséget is kaptak. Én az elejétől saját iramomban, egyedül futottam és bíztam abban, hogy az elől lévők közül valaki beleszakad a gyors kezdésbe. Be is jött a számításom, Tóth Lacit 300 méterrel a vége előtt utolértem és kikerültem. Mint utólag kiderült talán kicsit korán mentem előre, mert Laci a végén még ritmust tudott váltani és négy tizeddel megvert.

Nem vagyok elégedetlen. Kevés versennyel a lábamban és a nem túl jó formám alapján - sajnos, vagy nem - ilyen teljesítmény reális.

Nagyon gyengén sikerült a múlt szombati 1500m. Minden adott volt egy jó futáshoz, de 1000m után (2:30) teljesen szétestem és a végén 3:54-el csak bekocogtam a célba. Talán a betegség vett ki belőlem többet, mint gondoltam. Bár ezt a kezdést erőn felülinek éreztem, ennél azért jobb formában vagyok. Ezen a hétvégén „duplázok” (1500m, 3000m) a fedett OB-n. Mindkét számban erős, az EB szintekhez (1500m/3:44,0; 3000m/7:55,0) közeli tempóra számítok. A kétnapos versenyek általában jól mennek, megpróbálok mindkét számban dobogóra állni.

Holnap a MASZ nemzetközi versenyén indulok. Már a múlt héten szerettem volna egy jó 1500-at futni, de a keddi, bécsi verseny szervezője érthetetlen hivatkozásokkal nem fogadta el a nevezésemet, utána pedig vírusos betegség miatt nem tudtam edzeni és így szombaton versenyezni sem. Már jól érzem magam és a hétvégi mezőnyt ismeretében biztos a 3:45 körüli tempó. Kíváncsi vagyok, mire leszek képes...

A Futásról menüpont alatt újabb fényképekkel bővült nagybátyám, Szánthó Tamás fotóalbuma. A képeken sok olyan sportoló szerepel, akik edzőként vagy sportvezetőként napjainkban is aktívan részt vesznek az atlétikai életben.

Felkerült a honlapra a mesterem, Németh Gyula elmúlt 30 évben elért edzői eredményeit összefoglaló anyag (30 év eredményei).

Talán nem csak a szekszárdiak számára érdekes…

Köszönet illeti Csovelyák Zitát, a lelkiismeretes krónikást!