Egy - valószínűleg a Bécs-Budapesten kialakult – Achillesz-probléma miatt nem indult egyszerűen az alapozás; edzeni ugyan folyamatosan tudtam, de másfél hónapig csak gyengébben és kevesebbet a kelleténél. A problémák ellenére rajthoz álltam Peuerbach-ban (Ausztria), az idén már 20. alkalommal megrendezett nemzetközi szilveszteri futáson. A lelkes osztrákok jó szervezése miatt szeretek ide jönni, már kétszer is versenyeztem itt (2004, 2005), most is szívesen mentem. A jelenlegi formámnak megfelelően, 3 perc/1000méteres iramban futottam végig a 6,8km-es távot, ami az erős mezőnyben csak a 17. helyre volt elég. Azt, hogy ez mindenki számára egy szezonon kívüli verseny, az is mutatja, hogy 2005-ben pontosan ugyanilyen idővel 9. lettem, 2004-ben pedig ugyancsak 9., de akkor 19:40-nel.

Híres László (1917-2008) azon kevesek egyike, aki versenyzőként és edzőként is a legjobbak közé tartozott.
Versenyzőként 9 korosztályos és 11 felnőtt magyar bajnoki címet nyert. 1938-ban ő lett az ország első akadályfutó bajnoka, amely számban sokáig országos csúcstartó is volt. 1947-ben az angol, 1949-ben pedig a román bajnoki címet is megszerezte. 1943-tól edző és versenyző egyaránt, majd aktív pályafutását 1953-ban fejezte be.

Edzőként egy sikeres romániai kitérő (tanítványa Vámos Zoltán 1960-ban olimpiai 5. lett 1500m-en, 1962-ben EB 2. 3000m akadályon) után az Újpesti Dózsánál, később UTE-nél, illetve a Budapesti Honvédnál dolgozott. Volt időszak, amikor 800-tól 10000m-ig minden távon az ő versenyzői tartották az országos csúcsot! Olyan kiváló futók munkáját irányította, mint Szentgáli Lajos, Mecser Lajos, Zemen János, Kerékjártó István, Fancsali András, Markó Gábor, edzőm Németh Gyula és nagybátyám Szánthó Tamás.

Talán magamat is a névsor végére írhatnám, hiszen edzőm révén én is a "Híres-iskolán" nevelkedtem. Emlegetjük, hogy Laci bácsi 2002 júliusában, amikor edzőmtől megtudta, hogy megdöntöttem Mecser Lajos 34 éves csúcsát, rövid hallgatás után csak annyit mondott: "Örülök, hogy a családban maradt a csúcs, Gyuszikám..."

Könyvbemutató volt péntek délelőtt a Puskás Ferenc Stadion Iharos termében. Kő András "Tábori és a többiek" című könyvének bemutatójára edzőm és én is meghívást kaptunk.
A rendezvény díszvendége az Egyesült Államokból hazalátogató Tábori László volt, de Iglói Mihály edző legendás hármasából természetesen ott volt Rózsavölgyi István is, az 1996-ban elhunyt Iharos Sándort pedig özvegye és fia képviselték. Rajtuk kívül eljöttek egykori versenyzőtársaik a későbbi idők kiemelkedő közép- és hosszútávfutói is.

Iharos, Rózsavölgyi és Tábori az 1950-es évek világklasszisai voltak. Tábori 1956-ban a Melbourne-i Olimpián 1500-on 4. helyen végzett. Az olimpia után nem jött haza. Iglóival az Egyesült Államokban folytatta, később edzőként dolgozott.

Érdekes és megtisztelő volt a "nagy öregekkel" találkozni, akik legtöbbjét eddig csak névről, az évkönyvekből és statisztikákból ismertem. Az elmúlt 50 év (!) klasszis magyar közép- és hosszútávfutóit így együtt látni eddig talán soha, ezután pedig még egyszer aligha lehet. Sajnálom, hogy napjaink versenyzői közül senki, edzői közül alig valaki volt kíváncsi rájuk.

Szombaton volt a Baron von Twickel versenysorozat utolsó, szekszárdi állomása. A sorozatban elsősorban szervezőként vettem részt, ennek ellenére rajthoz álltam az abszolút kategória, ezúttal 4km-es távján. A kellemes, késő őszi időben mindenkinek jó edzéslehetőség és erőfelmérő volt ez a verseny illetve az egész versenysorozat. Az első alkalommal, különösebb hírverés nélkül rendezett sorozatra Pécsről, Székesfehérvárról, Dunaújvárosból és Tolna megye számos településéről jöttek futók, ami igazolja az őszi, mezei versenyek iránti igényt. Bevallása szerint ezt a Magyar Atlétikai Szövetség is felismerte...

A csapat szombat délutáni érkezése után Eszterbauer János meghívására borkóstolón voltunk az Eszterbauer borházban. Vasárnap a korosztályos futamok után, 11:50-kor indult az abszolút kategória 10km-es futama. A társaság részben még az előző este hatása alatt volt, ezért edzés jelleggel futottuk a távot. Végül Mossissa Feyissa-val kiegészülve, együtt értünk a célba.

Köszönöm a fiúknak a részvételt, jó hangulatú hétvége volt!

November 9-én, a Baron von Twickel versenysorozat második állomásán újra együtt fut a Bécs-Budapest győztes, DOVER-WSG csapat. A budapesti eredményhirdetés után nem volt alkalmunk (a fáradtság miatt igazán kedvünk sem) közösen megünnepelni a győzelmet, ezért a fiúk már a verseny előtti napon, szombaton Szekszárdra jönnek, hogy egy borkóstolóval egybekötött program keretében közösen értékeljük a versenyt. Vasárnap mindannyian rajthoz állunk az őcsényi repülőtéren rendezendő mezei futáson. Ígérete szerint az etióp születésű, de már néhány éve Magyarországon élő Mossissa Feyissa is indul a 10km-es versenyen.

Egy hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy idén is győztesként írhatok beszámolót a szupermaratonról. A Bécs-Budapest nem is szerepelt az idei tervek között, hiszen egész más tervek voltak... Az előzetes célokhoz képest gyengére sikerült az évem, most ősszel pedig betegeskedtem. Mindezek ellenére szívesen elfogadtam a felkérést, mert a tavalyi tapasztalatok és az idei csapatösszeállítás (Berecz Lajos, Juhász András, Nagy György és Szekeres Attila) jó hangulatú versenyt ígért. Döntésemet nem is bántam meg - a váltóversenyt mi nyertük.

0. nap: október 18., Győr, Mosonmagyaróvár

Csütörtök délután a csapat együtt indult Budapestről, Szekeres Attila kivételével, aki Győrben, a versenyközpontban csatlakozott hozzánk. A nevezéssel meglepően hamar végeztünk, így az átmozgatást már Mosonmagyaróváron csináltuk - ott volt első két napi szállásunk.

1. nap: október 19., Bécs-Pozsony szakasz (92,0 km)

Bécsben, az Ernst-Happel Stadionban reggel 9-kor, a megszokott időben volt a rajt. Fél hétkor indultunk mosonmagyaróvári szállásunkról és még a reggeli csúcsforgalom előtt beértünk a rajthelyhez. Már a csütörtöki nevezésnél le kellett adnunk az első nap futóinak névsorát és akkor a Juhász-Nagy-Berecz-Szekeres sorrendet beszéltük meg. A várakozásnak megfelelően alakultak a szakaszok. Az első váltásnál még együtt voltak az esélyesek. A második szakaszon Erkolo Ashenafi-nak köszönhetően megugrottak a békéscsabaiak, de aztán a harmadik szakaszon ledolgoztuk a hátrányt és a nap végén a Vasast megelőzve, elsőként értünk a pozsonyi célba. A 23 másodperces előny az első nap után egyáltalán nem sok, viszont jelezte, hogy az előzetesen nagy esélyesnek tartott Vasas csapata nem verhetetlen. A célbaérkezés után visszamentünk mosonmagyaróvári szállásunkra, ahol a gyúrás és vacsora előtt egy kicsit áztattuk magunkat a helyi termálvízben.

2. nap: október 20., Pozsony-Győr szakasz (83,5 km)

András megfázása nem javult, így jobbnak láttuk, ha ezen a napon ő pihen. Szerettük volna meglepni a többieket és mivel tavaly a nap legrövidebb (15,8 km-s) szakaszán nagyon jól futottam, ezért valószínű mindenki arra számított, hogy megint azt vállalom. Ehelyett a Csillag-Nagy-Berecz-Szekeres sorrendet adtuk le a rajt előtt. A korai, reggel 8 órás rajt és a hűvös idő miatt mindenki óvatos volt az elején. A táv második felében, amikor már csak négyen maradtunk, többször megpróbáltam elfutni a többiektől. Az utolsó 5km-en Rezessy Gergőt és Tábor Mikit sikerült is leszakítanom, végül Tóth Tomival 40mp előnnyel váltottunk. A harmadik szakasz meglepetést hozott. A Vasasból Zatykó Miki, mint utólag megtudtuk vírusos fertőzés miatt, nagyon gyengén futott és több mint 3 perc hátránnyal váltott mögöttünk és a váci csapat mögött. A nap utolsó és az ötnapos verseny leghosszabb szakaszán Szekeres Attila kockázatot nem vállalva, végig a váciak emberével, Szabó Gáborral futott és a hajrában ezt a napot is megnyerte nekünk. Az összetettbeli előnyünket 5 perc fölé növeltük. A váciak nagyon jól futottak és összetettben közvetlenül a Vasas mögé, a harmadik helyre jöttek fel.

3. nap: október 21., Győr-Tata szakasz (63,4 km)

Reggel csapatmegbeszéléssel kezdtünk, mert az előző napi hosszú szakaszon Attila lábát megnyomta a cipő és csúnyán bevérzett a talpéle. Berecz Lali helyett kénytelenek voltunk ezen a napon Attilát pihentetni, így a Juhász-Berecz-Csillag-Nagy sorrend mellett döntöttünk. Az új helyzettől kicsit megijedtünk és a nap célja csak az előnyünk megtartása volt. Nekem nem esett jól a futás, éreztem a betegség és az előző napi „rángatás” eredményét, ennek ellenére majd két perces előnnyel váltottam Nagy Gyurit, aki elsőként ért a tatai edzőtáborba. A kísérőautójuk előző napi szabálytalansága miatt 15 perces büntetést kapott a BudaCash Békéscsaba csapata, így ők végleg kiszálltak a dobogós helyezésekért folyó küzdelemből. A Vasasnak viszont sikerült egy kicsit meglépnie a Vác elől. Vacsora után még elmentünk sétálni, mert Andris megkívánta az édességet. Mivel este 9 után nem szokás cukrászdába menni, csak komoly menetgyakorlat árán sikerült nyitvatartó helyet találnunk, ahol Andris bevághatta a Sacher-tortáját...

4. nap: október 22., Tata-Budakeszi (59,7 km)

Attila lába sokat javult és reggel már futásra jelentkezett. Egyszerű volt a szakaszok leosztása, mert mindenkinek volt kedvence, amit szívesen elvállalt. A kívánságoknak megfelelően a Juhász-Berecz-Csillag-Szekeres sorrendben csináltuk végig a napot. Andris és Lali nagyon jól futottak és én már 1:40 előnnyel váltottam. Az előző napi futásomból tanulva egy kicsit óvatosabban kezdtem, de így is küzdelmes szakasz volt. Attila 3 perc fölötti előnnyel indult, amit meg is tudott tartani a célig. Nagyot léptünk a győzelem felé, a kb. 9 perces előny megnyugtatónak tűnt. Este már mindenki otthon aludhatott.

5. nap: október 23., Budakeszi-Budapest (21,09 km)

Tudtuk, hogy a zárónapi félmaratonon (ami tehát nem váltó, minden csapattag végigfutja) csak valami nagy baj esetén adhatjuk el az előnyünket, ezért mindenki fáradtságának megfelelően futott. Az előző napokhoz képest meglepően jól mentek a lábaim. Sokáig Berecz Lalival együtt futottunk és a lassú kezdés után közelítettünk az élbolyhoz. 17km környékén egy kicsit megrogytam, Lali pedig ment tovább. Ennek ellenére két embert még sikerült megfognom és a 6. helyen értem célba. A csapat többi tagja is nagyon jól futott, így az összetettben tovább növeltük az előnyünket. A célba érkezés után a Vasasnak volt némi izgulni valója, mert a váciak első két embere (Tóth Tamás, Sági József) nagyon jól futott. Végül ugyan csak 44 másodperc előnnyel, de a Vasas megtartotta második helyét.

Külön köszönet Tóni bának (Stépán Antal) a végig kitartó kerékpáros kíséretéért!

A DOVER-WSG Hungária csapatával nyertük az ötnapos váltóversenyt, több mint 15 perces előnnyel. Az október 19-ei rajt előtt nem voltunk túl bizakodóak, mert a csapatból hárman is betegeskedtünk a versenyt megelőző héten. Ennek ellenére mind az öt napon elsőként értünk célba, folyamatosan növelve előnyünket. Hosszabb, fényképes beszámoló hamarosan...

Az elmúlt néhány hét nem volt zökkenőmentes. Szeptember közepe óta egy makacs vírusos fertőzéssel bajlódtam, emiatt szeptember végén egy, amúgy is rosszul szervezett boszniai 10 km-es utcai versenyen gyengén futottam, aztán javultam, két hete megnyertem a Budapest Minimaratont, de utána ismét visszaestem. Mindennek dacára hétvégén a Juhász András, Berecz Lajos, Szekeres Attila, Nagy György összeállítású, DOVER-WSG csapattal indulok a Bécs-Budapest Szupermaratonon. Bár valószínű nincs összefüggés, de tavaly sem tudtam rendesen készülni a versenyt megelőző hetekben és akkor nagyon jól ment a futás, a csapatunk pedig nyert. Nyerjen most is!

Közel kéthónapos pihenő után hétvégén két utcai versenyen futottam. Az augusztusi országos bajnokságot követően két hetet teljesen kihagytam és utána is csak könnyű, szinten tartó edzéseket végeztem. Ennek megfelelően egyik versenyen sem az eredmény volt a legfontosabb.

Pénteken Kiskunhalason, a Kis Roli emlékére rendezett 7,2km-es versenyen indultam és a Magyarországon élő etióp Erkolo Ashenafi mögött második lettem. Szombaton a 6,5 km-es budapesti "nyárbúcsúztató" éjszakai futást jóleső tempóval nyertem. Bár a formán kívüli versenyzés mindig "szenvedős", mégis jó volt újra rajthoz állni.

Szeptember 12. péntek

Szeptember 13. szombat